Mit gondol errõl a lehetõségrõl és hogyan kerüli el a közhelyeket?

Számomra ez egy lehetõség volt, hogy teljesítsem a tinédzserek minden elképzelését, a rock sztárokról. Mindnyájan ezt akarjuk csinálni. De igen, úgy értem nagyon sok segélyforrás van ahol mindennek utánanézhetünk - régi vámpír filmek. Nagyon sok részt foglal el a kultúránkban. Úgy gondolom, hogy a forgatókönyvön múlik. Mint ahogy nagyon sok ember kérdezte tõlem: „Megfélemlítõ, hogy Tom Cruise volt Lestat?”. De számomra ez egy teljesen más történet volt. Ez rock and roll volt.

Tartott-e valaha attól, hogy Anne Rice rajongói esetleg nem szeretnék ebben a szerepben?

Igen. Amikor ezt csinálod, akkor ez így megy. Nem tetszhetek mindenkinek. Kihozhatom a szerepbõl a legjobbat ami tõlem telik és utána reménykedhetek, hogy az emberek… fõleg a rajongók szeretik/szeretni fogják. Egyszer felmentem az internetre és ezt mondták: ”Oh, neki nem is szõke a haja.” És úgy voltam ezzel, ”No, ebbõl elég! Nem akarom tudni. Még nem kezdtük el a forgatást.

Érzett úgy valaha, hogy Tom Cruise cipõjébe lépett?

Szerintem „ez” egy teljesen különbözõ vámpír…Anne Rice téma ugyanaz. Ez a fajta kérdés az örökkévalóságról, létezésrõl és hogy valóban örökké élsz…ennek a valósága… Mert mindnyájan játszunk a halhatatlanság gondolatával, fõleg ebben a kultúrában. Ez az amit szeretek Anne Rice-ban. Felkutatja a létezéssel kapcsolatos kérdéseket, és a helyzet az, hogy én Lestat-val vagyok, utálnék örökké élni.

Igazán? Hogyhogy?

Mert ez egy drog lenne. Úgy értem, miért nézünk mindnyájan filmeket. A valóság evilági dolog. De nagyon szép elképzeléseink vannak róla. Rengeteg gyönyörû dolog van ezen a világon, de nem hiszem, hogy örökké körülöttük szeretnék lenni.

Mi fogta meg a karakterben? Mi az ami miatt el akarta õt játszani?

A tény az, hogy úgy gondoltam, hogy érzékenység van benne. Szerette a zenét. Meg teremtették és nem volt más választása. Õt csak megteremtették és utána magára maradt. Pár száz évet eltöltött azzal, hogy az árnyékok között bujkált, élvezni akarta ezeket az erõket, hogy zenélhessen és egyesülni akart. Rettentõen sok ideje van. És ez rettentõ sok egyedüllét.

Olvasta a Vámpír krónikák teljes sorozatát?

Elõtte nem. Olvastam az Interjú a vámpírral-t, de aztán késõbb olvastam a többi könyvet is.

Milyen volt a rock koncert jelenetet forgatni? Kötéllel emelték Önt fel (repülés miatt)? Félemetes volt?

Színpadon, betankoltam egy üveg tequilat (nevet) amit néhány barátomtól kaptam akik Írországból jöttek. Légtornász lógott egy dróton fölöttem és kérdezték: „Félsz a magasságtól?Én azt válaszoltam, hogy nem, ami persze nem igaz. Dehát ahol a légtornász lógott nem tûnt olyan magasnak. Úgy nézett ki, mintha csak úgy fenn lenne… Ezután felemeltek engem és ez már 9x olyan magas volt… Ha nem 3000 ember nézett volna, akkor tutira azt mondtam volna: „Eresszetek le!” De ott voltak, és a büszkeségem felülkerekedett ezen: „Meg tudom csinálni”. De nagyon félelmetes volt, igazán…

Mennyi ideig tartott ezt a jelenetet felvenni?

Egy éjszakánk volt ténylegesen a koncertre, mert 3000 ember jött, akik nem voltak megfizetve. Csak megmondtuk nekik, hogy öltözzenek feketébe, egyenek hot-dog-ot és kaptak egy pólót. Volt DJ-nk és mindenféle anyagunk a jelenethez, csodálatos éjszaka volt!

Volt valami megbeszélés a éneklésével kapcsolatban?

Szerintem volt. „Nem tudom megcsinálni amit Jonathan Davis. Ez nem az én hangom.” Nem énekeltem a dalokat, csak mímeltem. Nagyon hangos volt és csak azért énekeltem magamnak, hogy én is bekapcsolódhassak. Három napig nem volt utána hangom. Tehát nem volt mód arra, hogy megcsináljam a vokáljait.

Tudna arról beszélni, hogy milyen volt Aaliyah-val dolgozni?

Igen. csodálatos volt. Nem mondanám, hogy valaha is lehetett tõle egyetlen rossz szót is hallani. Egy igazán különleges személyiség volt és csodálatos volt forgatáson. Megformázta ezt a fantasztikus szereplõt. A humorról szólt. Mint a forgatás is vidám volt. A legtöbb forgatás nem az.

Halála mindenki számára érthetõ sokk volt. Megkérdezte valaha magától, hogy vajon be fogják-e mutatni ezt a filmet?

Igen. Úgy értem, az elsõ dolog amit megkérdeztem magamtól: „Mi a helyzet a családdal?” A saját családomban már volt haláleset… „és ti vagytok azok akik hátramaradtatok”. Tehát az elsõ dolog: „Õk hogy vannak?” Mert úgy tudom mindnyájan eljöttek Melbourne-be, nagyon közel voltak. És ez volt az elsõ kérdés. És a film csak a második volt. Be fogják mutatni, vagy mi fog történni? És a nyomás, tudja- ahogy itt ülök. Mit fognak csinálni? A család azt szerette volna, ha a közönség látja Aaliyah elõadását, mert ez olyan vad.

Részt vett valamiféle nyelvi elõkészítõn a tájszólás miatt, hogy megváltoztassák az akcentusát?

Csak a saját akcentusomat szerettem volna felturbózni. Együtt dolgoztam ezzel a nyelvi trénerrel, hogy beletegyek egy kis franciát, ne túl sokat, utána egy kicsit a saját hangomból, egy kis angolt… Körülbelül egy hónapot dolgoztunk azon, hogy megtaláljuk Lestat hangját.

Mi az amit Ön különösen belevitt Lestat karakterébe?

Például az akcentus is így jött. Különös, a legtöbb dolog forgatás közben történik. Mert kimész és keresgélsz. Én megkerestem az összes ilyen rock sztárt. Megnéztem az összes ilyen videót, mint David Bowie, Marilyn Manson. Ezek után magától értetõdõen megnéztem a Nosferatu filmeket, Lugosi Bélát és a Cabinet of Dr. Caligari-t. És hirtelen jön a make up és itt vagy ezen a helyszínen, itt történik a legtöbb dolog. Megpróbáltam egy kis érzékenységet belevinni Lestat-ba. Nem akartam, hogy olyan rettenetes legyen. Azt akartam, hogy emberileg helyrehozható legyen, az emberi oldalát akartam megmutatni.

Ez egy teljesen különbözõ film volt, de azért megnézte Tom Cruise elõadását?

Igen, láttam a filmet. Számomra ez nem Tom Cruise-ról szólt. Sose szólt Tom Cruise-ról. Számomra az Interjú a vámpírralt nézve, sokkal inkább Anne Rice-ról szólt. És teljesen meg voltam lepõdve, mert amikor láttam a filmet, amikor elõször kijött évekkel ezelõtt, ahogy emlékszem, csak azt mondtam: „Aha, persze…” Ezek után újra megnéztem, mielõtt leforgattuk volna a filmet és teljesen elámultam. Imádtam… És szerintem Tom Cruise nagyon jól adta elõ, de ez sose lesz ugyanaz a film.

Beszélt errõl valaha Anne Rice-szal?

Igen.Találkoztam Anne Rice-szal New Orleansban. Nagyon különös volt… Körülbelül 6 órán át beszélgettünk. Õ egyszerûen csak csodálatos volt. De körülbelül 10 perc elteltével, odaadta nekem ezt a könyvet, a Boszorkányok óráját, és azt mondta: ” Ott van a 46. oldalon”. És odalapoztam a 46. oldalra és ott volt Stuart Townsend életeÉs erre én: „ Húúú, Anne… rólam írt mint egy karakter az új könyvében? Ez az új regénye?” Õ pedig ezt válaszolta: „Nem, 11 évvel ezelõtt írtam”.