A pohár habos volt, és kissé gusztustalan. -Akarod, hogy kivigyem neki ezt a lélöttyöt? Ez borzalmas. Michael. Komolyan mondom! Gyomorforgató!- A tajtékos kotyvaléknak olyan színe volt, amilyen nincs is a földön. -Még meg kell kevernem- mondta Michael. Rátette a kehelyre a négyszögletű gumifedőt, megnyomta a gombot. A forgó lapátok rémesen hörögtek, a folyadék ugrált. Talán jobb lenne, ha az ember nem tudna a tojásról. -Most elég sok brokkolilevet is tettem bele- magyarázta a férfi. -Istenem, nem is csoda, ha nem akarja meginni. Brokkolilé! Meg akarod ölni? -Á, megissza ő. Mindig megissza. Mindent megiszik amit elé teszek. Csak arra kell vigyáznom, hogy mit teszek bele. (...) Michael a lét nézte. Ha lenne egy csepp esze, látná, hogy ez ihatatlan. Ehelyett fogott egy kanalat és kevergetni kezdte. -Hát tudod, Michael, lehet, hogy pont ez ugrasztja ki a transzból-állapította meg Mona.-Mármint, ha a felénél egy mennyei hang közli vele, hogy mit iszik.